Családterápia
A rendszerszemléletű megközelítés a családot tekinti a problémák keletkezésének és a terápiás beavatkozás egységének. A terápia fókuszában a család, annak alrendszerei illetve az egyén szignifikáns családi kapcsolatai állnak. A családterápia a családtagok közötti interakciók rendszerét és ezek változását tartja szemmel, és segíthet az egyénnek ezekkel a helyzetekkel hatékonyabban megbirkózni. A családi kapcsolatokat mint a lelki egészség egyik fontos elemét hangsúlyozza. Az interakció, a kommunikáció révén igyekszik változást létrehozni a családi viszonyokban, az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, valamint a magatartásban. A családterápiában a tünet illetve a tünethordozó a család egészének metaforikus módon megnyilvánuló zavarát, diszfunkcióját képviseli.
A családterápia eszköztára rendkívül gazdag: gyakran használnak különféle akciós technikákat (szoborépítés, pszichodráma, Gestalt-technikák, levélírás, imagináció stb.), szimbolikus terápiás módszereket (rajzolás, gyurmázás stb.), és otthoni feladatokat.
A család partnerként, saját problémájuk szakértőjeként való elfogadása a terápiás kapcsolat egyenrangúvá alakulását jelzi. A hatalmi viszonyok helyett a kapcsolati igazságosság, a nemi- családi szerepek demokratikus felfogása, a reflektivitás kölcsönössége fontos erőforrásai és fejlődési potenciáljai a mai családterápiának.
Lap tetejére ↑
