A szinglilét drámája

Közhely, hogy manapság egyre többen választják az egyedüllétet a társas együttélés helyett. Sokan azonban úgy érzik, nem jó egyedül, társat mégsem találnak, illetve ha találnak is, a társas együttélés kereteit nem tudják kialakítani. Vajon mi van ennek a hátterében? Hogyan válhatunk társas együttélésre, családi életre képes emberré? Valóban nincs olyan, aki megfelel? Nem kötni kompromisszumot, avagy az úton-levés, keresés, tökéletesség hajszolása csak kifogás egy szinte elviselhetetlen szorongás elhárítása céljából egy olyan társadalomban, ahol a fiatalságkultusz mindent ural? Hogyan találhatok mégis párt, hogyan küzdhetem le szorongásaimat? Divat-e az elköteleződés és mire való?

Lap tetejére ↑